A blogindítás tapasztalatai közé nálam az egészen apró döntések is bekerültek. Mekkora legyen a cím? Miért maradt ennyi üres hely a kép alatt? Hová kerüljön a feliratkozás?
Kívülről egy blogbejegyzés szövegnek és néhány képnek látszik. Amikor viszont a saját oldaladat építed, kiderül, mennyi minden tartozik még hozzá.
Ezt a naplót azért szeretném elindítani, hogy ezekről is legyen hely mesélni. Arról, hogyan áll össze a SEMMI blogja, és milyen döntések születnek közben.
Először a kérdések voltak meg
Az első cikkekben arról írtam, mi történik, amikor újra és újra eszedbe jut egy ötlet. Amikor szívesen csinálnál valami sajátot, de még azt sem tudod, mennyi mindent kellene hozzá megismerned.
A Mi lenne, ha valami mást csinálnál? bejegyzés ebből a helyzetből indult. Nekem is fontos kérdés, hogyan lehet egy új lehetőséget úgy közelebbről megnézni, hogy közben a meglévő munkádnak és életednek is maradjon helye.
Azóta a blogon már egy konkrét szolgáltatásötlet és az érdeklődés vizsgálata is előkerült. Jó látni, hogy egy általános kérdésből több külön téma bontakozhat ki.
Egy megfelelő kép kiválasztása is munka
Az egyik cikkhez készült kép inkább egy receptes oldal hangulatát idézte. Szép volt, de az adott bejegyzésnél a SEMMI egészéhez közelebb álló képet kerestem.
A Canváról szóló cikk képénél aztán egy másik kérdés merült fel. Az egyik változat túl művi volt, a csak laptopot mutató kép pedig túl egyszerűnek érződött. Végül a határidőnapló és néhány visszafogott részlet adta meg azt a hangulatot, amit kerestem.
Ebből nekem az maradt meg, hogy a képnek az adott cikket is szolgálnia kell. Hiába tetszik önmagában, ha egészen más témát juttat eszembe, mint amiről a szöveg szól.
A digitális eszközök akkor érdekesek, ha van mire használnom őket
A Mire jó a Canva? Ötletek posztokhoz és képekhez című bejegyzésben ezért konkrét példákat választottam. Facebook-posztot, Instagram-képet, Pinterest-pint és karácsonyi üdvözletet.
Ezeket könnyebb elképzelni, mint egy hosszú felsorolást arról, mire képes egy program. Ha látom, milyen feladathoz venném elő, már azt is jobban meg tudom ítélni, érdemes-e időt szánnom rá.
A blogon is szeretném megtartani ezt a közelséget. Egy eszköz bemutatásánál legyen valami, amire azt mondhatod: ilyenre nekem is szükségem lehet.
A technikai rész néha több figyelmet kér, mint gondoltam
A hírlevél-feliratkozásnál például előbb az volt a kérdés, hová kell beilleszteni a kódot. Amikor az űrlap megjelent, rögtön jött a következő: hogyan illeszkedjen az oldalhoz, és miként kerülhetne minden oldalra?
A láblécben közben angol mintahivatkozások is maradtak, amelyeket el kellett távolítani. Egy apró feladatból több kisebb teendő lett.
Ha te is most építesz valamit, talán ismerős ez a helyzet. Egy ilyen kör után érdemes megjegyezni, mi készült el, és mi a következő befejezhető feladat. Különben könnyen csak azt látod, mennyi minden maradt még.
A következő cikk már kapcsolódhat egy korábbihoz
Most már vannak olyan bejegyzések, amelyekre egy új témánál vissza lehet utalni. Egy ötlet bemutatása után továbbolvashatsz arról, hogyan vizsgáld az iránta mutatkozó érdeklődést. Egy képes példa mellől pedig eljuthatsz a Canváról szóló cikkhez.
Nekem ettől kezd összeállni a blog. Van benne egy út, amelyen egy kérdés után a következőhöz juthatsz.
Te most hol tartasz a saját ötleteddel? Még gyűjtöd a lehetőségeket, vagy már egy egészen apró részleten dolgozol, amiről korábban nem is gondoltad, hogy ennyi figyelmet kér majd?